Az életkép a 2013. augusztus 9 és 11 között Pécsett megrendezett Nemzetközi és Országos Origami Találkozóra készült. A csendéletet az alábbi írással együtt az oktatóteremben állították ki. A hagyományos origami-hajtásokkal együtt alkalmaztam a gyűrt-technikát. Az átlagosan 5 cm magasságú formák egyenként egy-egy kis csokoládépapírból (ú.n. szendvics papír) készültek, amelyek jól bírják a gyűrést, tartják formájukat. Egyetlen kivétel az oszlopos tympanonos kapu, amely három darabból lett hajtogatva
Origamival a környező világért / Origami für die Umwelt
(1. A modellek elsősorban használt papírokból készültek, 2. információt közvetítenek a fentartható fejlődés témaköréből ehhez a témához újrafelhasználtam egy korábbi kiállítási anyagomat – lásd itt)
- Csokoládépapír- tánc
Szerette a csokoládét. Gyors mozdulatokkal bontotta ki a szép színes papírba egyedileg becsomagolt téglalap alakú kis darabot, mohón betömte szájába, és boldogan élvezte, ahogy a finom krémes íz elomlik a nyelvén. A papírt éppen össze akarta gyűrni, hogy eldobja, amikor megakadt a szeme szép mintázatán. Lassan kisimította, akkor látta meg fénylő ezüstös felét is, ujjai között megérezte kellemes fogását. Hajlította erre-arra, az anyag engedelmeskedett. Nem tört, nem szakadt.
Először a férfialakot hajtogatta meg egy papírból. Már régóta izgatta, hogyan lehetne vágás és ragasztás nélkül embert formázni. Most egyszerre sikerült. Az ember esetlen lett, amolyan mackós, mégsem állt meg magától. Lerítt róla a magány. A táncosnő már jobban tetszett. Elsősorban a mozdulata, mintha el akarna libbenni a földről. Megfogták egymás kezét. A férfi visszarántotta táncosnőjét, de a nő újra magával emelte őt. A két ellentétes mozgás csupán annyira oltotta ki egymást, hogy együtt már meg tudtak saját lábukon állni. Ezután csak nézők kellettek: férfiak, nők, gyerekek, növények és kutya, akik önfeledten csodálják a véget nem érő táncot.
Kiss Magdolna
Pécs, 2013