Amikor én voltam a Mikulás

Fotó: Kiss M.

[Deutsche Übersetzung siehe unten]

…jobban mondva Télapó, mert abban a régi világban csak otthon, a vallásos családokban ünnepeltük Szent Miklóst.

Hivatalosan a Gyed Morozról Дед Мороз (Fagy apó) beszélhettünk, amit a magyar nyelvben már Arany Jánosnál előforduló tél apó-nak, így egybeírva: télapónak fordítottuk. A Szovjetunióból 1950-ben importált, és a lappföldi Joulupukki egyes vonásait is magán hordozó figura, aki északról rénszarvasokkal repített szánján látogatja gyerekeket, és osztogatja az ajándékait a jóknak, virgácsot a rosszaknak, még az én általános iskolás koromban is tartotta magát.

Mi azonban otthon Szent Miklós püspökben hittünk, aki a legenda szerint három szegény lányt segített, azok kilátástalan helyzetében, az ablakukban hagyott zsák pénzzel. Valóságos alakja a 260-270-es években, de lehet, hogy korábban, 245-ben, a kis-ázsiai Patarában látta meg a napvilágot. Talán részt vett a 325-ös, a Nagy Constantinus által összehívott niceai zsinaton, erre azonban nincsenek írásos bizonyítékok. 343. december 6-án hunyt el. Miután szentté avatták, ezt a napot tartja az egyház a püspök mennyei születésnapjának, ezért esik ünnepe erre a napra.

„Civilben” így néztem ki akkor. © Kiss M.

12 éves voltam azon a nevezetes ünnepen, és az egyik első osztályt patronáltuk, amikor az osztályfőnök engem választott ki, hogy este én legyek a kicsik Télapója. Miért engem választott, miközben nálam ércesebb hangú, ráadásul jó tanuló fiúk is jártak osztályunkba, ma is rejtély.

Én azonban nem sokat haboztam, volt bundám, kucsmám, csizmám, papírból, vattával szép álarcot is készítettem, hangomat is tudtam reszelős-apókásra változtatni, csak a szöveggel akadtam meg. Ugyanis a krampuszoknak (ez két fiú osztálytársam volt) nemcsak az ismert énekeket, hanem valami kis versikét is elő kellett adniuk, amíg a Télapóra vártak. Mivel internet nem volt, időmből már nem futotta könyvtárban kutatásra, végszükségben magam fabrikáltam, véleményem szerint a célnak megfelelő,  „politikailag korrekt”, de nem túl „vonalas” költeményt. A „magyar Télapó”ról, aki nem rénszarvasok, hanem őzgida húzta szánnal érkezik. Nagyon aggódtam a fogadtatáson, de mindenki mindennel meg volt elégedve, a kis elsősök is nagy hangon, örömmel szavalták a versikémet, és ami fő, a tanárok azt hitték, valami elfogadott, kevésbé ismert költő művét adtam elő.

Télapó

Nagy pelyhekben száll a hó,
indul már a télapó.
Mit hoz? Mit hoz zsákjában?
Szaloncukrot mázsában.
Diót, fügét, narancsot,
a rosszaknak virgácsot.

Jön már, jön már télapó.
Csilingel a kis szánkó.
Jaj! de milyen száguldva
fut a gyors őzgida.

Itt is van már télapó,
zsákjában a sok dió.
Jaj! aranyos télapó,
cukrot hoztál! Ó, de jó!
Éljél soká télapó!

 

Provincia

[Übersetzung aus dem Ungarischen:]

Als ich der Weihnachtsmann war

…oder eher der Weihnachtsmann, denn in der alten Welt feierte man den Nikolaus nur zu Hause, in religiösen Familien.

Offiziell konnte man Gyed Moroz als Дед Мороз (Fagy apó) bezeichnen, was mit tél apó oder télapó übersetzt wurde, was in der ungarischen Sprache bereits bei János Arany auftauchte. Die 1950 aus der Sowjetunion importierte Figur, die an den lappländischen Joulupukki erinnert, der auf einem von Rentieren aus dem Norden gezogenen Schlitten die Kinder besucht und Geschenke an die Guten und Ruten an die Bösen verteilt, gab es noch, als ich in die Grundschule ging.

Zu Hause glaubten wir jedoch an den Bischof Nikolaus, der der Legende nach drei armen Mädchen in ihrer verzweifelten Lage mit Geldsäcken half, die er in ihre Fenster stellte. Er war eine reale Figur in den Jahren 260-270, wurde aber vielleicht schon früher, im Jahr 245, in Patara in Kleinasien geboren. Möglicherweise nahm er am Konzil von Nicäa teil, das 325 von Konstantin dem Großen einberufen wurde, aber dafür gibt es keine schriftlichen Belege. Er starb am 6. Dezember 343. Nach seiner Heiligsprechung betrachtet die Kirche diesen Tag als den himmlischen Geburtstag des Bischofs, und sein Fest fällt auf diesen Tag.

An jenem berühmten Feiertag war ich 12 Jahre alt, und wir betreuten eine der ersten Klassen, als der Klassenlehrer mich auswählte, um für die Kinder den Weihnachtsmann des Abends zu spielen. Warum er mich auswählte, obwohl es in meiner Klasse Jungen mit einer reiferen Stimme und guten Schülern gab, ist mir bis heute ein Rätsel.

Aber ich zögerte nicht, ich hatte einen Pelzmantel, eine Mütze und Stiefel, ich bastelte mir eine schöne Maske aus Papier und Watte, ich konnte meine Stimme in eine krächzende Spinne verwandeln, aber mir fehlten die Worte. Denn der Krampus (zwei meiner Klassenkameraden waren Jungen) musste nicht nur die bekannten Weihnachtslieder singen, sondern auch ein kleines Gedicht, während sie auf den Weihnachtsmann warteten. Da es kein Internet gab und ich keine Zeit hatte, in der Bibliothek zu suchen, habe ich mir ein eigenes Gedicht ausgedacht, das ich für angemessen, „politisch korrekt“, aber nicht zu „linear“ hielt. Es handelt vom „ungarischen Weihnachtsmann“, der mit einem Schlitten ankommt, der von einem Rehkitz gezogen wird, nicht von Rentieren. Ich war sehr besorgt über den Empfang, aber alle waren mit allem zufrieden, die kleinen Erstklässler trugen mein Gedicht mit großer Freude und Lautstärke vor, und, was am wichtigsten war, die Lehrer dachten, ich würde ein Gedicht eines anerkannten, nicht sehr bekannten Dichters vortragen.

Der Weihnachtsmann

Der Schnee kommt in großen Flocken,
der Weihnachtsmann ist auf dem Weg.
Was bringt er mit? Was hat er in seim Rocken?
Einen Scheffel voll Salongebäck.
Nüsse, Feigen, Orangen für Gute
Und für die Bösen eine Rute.

Es kommt, es kommt der Wintermans.
Die kleinen Schlittenglöckchen bimmeln
Rasen kann’s
das flinke Rehtier.

Hier kommt der Weihnachtsmann
♪ Mit einem Sack voller Nüsse ♪
Oh, er ist ein goldiger Wintermans
Süßigkeiten holt er! Oh, wie toll!
Lang lebe der Weihnachtsmann!

 

Vélemény, hozzászólás?